EJHAHÓ:D I'm the happy happy hamster:D ejnyeno:D mennyit sírtam én az elmult időben:D most olyanjó*.* nemakarok szerelmes lenni basszameg:D de azleszek:) de nemakartammentségemre szóljon*.*

különös érzés amit az elmúlt pár napban érzek.

A személy neve még titok:) De érzem, újra képes lennék szeretni.Bár sokan figyelmeztetnek, hogy ne. Megpróbálok. De wáwáwáwáwáwá:D

Nehéznehéz. pláne ekkora csalódás után. De amikor rá gondolok akkor a szörnyű dolgokat elfelejtem^^

Nem szeretném beleélni magam. nagyon nem. De most olyan jóóóóó*.*

Merem azt mondani hogy hosszú hetek után végre önfeledten nevettem. és hát kinek is köszönhetem? Ki másnak, mint az én Öcsimnek névszerint JANIIIIInak:) néztünk piercinget*.*-amit szeretnék de nyuszi vagyok- voltunk venni OLCÓÓÓ INNIT:D megnéztük azt az embert, aki ismer, de nem köszön:D Ültünk a stégen:D Ésésésésésésés PANCSOLTUNK:D én úgynéztem ki mint aki leizzadt ő meg aki bepisilt*.* és nagyon jó volt*.* Kedves olvasóm, ha láttál két idióát ugrálni visitozni sipiitozni a Kossuth- téren akkor azok mi voltunk... és még büszke is vagyok rá. Köszönöm, öcsiii:) Folyt. szerdán:D
Juuuj ki ne hagyjam. Kívántam vmit és bedobtam jani 10ft-osát a szökőkútba:) NAGYON REMÉLEM HO TELJESÜL*.* Jani annyit már kitalált hogy a nemköszönő ember benne volt , de hogy mit kívántam... az örök titok marad:D (bárcsak teljesülne*.*)
 

Vers
Százszor fogalmaztam át e lapot,
Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed.

Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem, olvasod e levelet,
Torkomban gombóc, szólni nem bírok,
Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!


Prológus
Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek,
A szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet,
Vagy Te, ha véletlenül hallgatod ezt a számot,
Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.
Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón,
Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!

1.Verse
Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Refr.:
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

2. Verze
Vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet,
Lassan csorog rá a papírra, az életem gyors lepereg,
Fájdalmas óráknak élem meg a tovatűnő perceket.
A toll kicsúszik a kezemből, többé már nem serceg.
Minden emlékemmel két kezem között vérbe fagyva heverek,
De már megérte, ha csak egyszer is szíven talán pár sorom,
Talán megérted, hogy a bitófát csak önmagamnak ácsolom,
Te meg csak kirúgod a széket amin, lábujjhegyen ácsorgom.
Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket,
Látni akartam ismét szemedben a fényeket,
De Te csak alázz, gyalázz, taposs el, mint egy undorító férget!
De én még az utolsó szavaimmal kiadom ezt a mérget!
Szeretlek, megőrülök, de nem fogod fel soha már,
Nélküled kínok száza, álmatlan éjszakák sora vár,
Most úgy megyek el, hogy az életemben nem maradt több vigasz,
Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Refr.:
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

3.Verse
Most már sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,
Most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.
Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,
De őszintén! Ez Neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.
Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna mért,
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Tejis rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.

"spleen – világfájdalmas, életunt hangulat"
Amikor először hallottam erről a szóról, nem tudtam megérteni hogy még is mi ez.
Most már tudom...

Egyszerűen, ha reggel felkelek, nem látom értelmét annak hogy elkezdjek készülni, új napba belevágni. Elvesztettem azt a dolgot amiért én elkezdtem a napokat. Nincs már az a kép a szemem előtt ami erőt adott, egy álmos reggelen, hogy kimásszak a puha ágyból, hisz tudtam hogy ha felkelek ő ott lesz. Most már nincs ez. És nem csak őt vesztettem el. Elvesztettem azt is, hogy erősen álljak ha bántanak. Most, minden apróbb ütés is olyan mintha keresztül mennének rajtam. Meguntam az életem.Tudom, hülyén hangzik,de így van. Ez a szakitás rámutatott arra, hogy az én életemnek ő volt középpontja és most hogy már nincs, darabokra hullott. El akarok menni egy olyan helyre, ahogy már nem lesz ez az érzés. Ahol nem fogom azt érezni hogy üres a lelkem. Nem lesz ez a fekete folt a lelkiismeretemben, hogy én miattam lett vége. Ezt az egyet soha nem fogom magamnka megbocsájtani. Ha akkor, aznap este nem húzom fel magam.... Áhh örökké magamat fogom hibáztatni :/

Megölte azt a képességet bennem, hogy szeretni tudjak vkit és hogy bízni tudjak bárkiben is. Ez az érzés meghalt. Azért nem úgy írtam, hogy elmúlt, mert akkor az azt jelentené, hogy még van esély hogy visszajöjjön. De nem. Ez nálam többet nem lesz. Nem jön vissza. Mint ahogy ő sem.

Felesleges vagyok:/ Azzá váltam. Nincs más akinek számítanék. Hiányzik hogy legyen Ő-egy olyan ember aki szeret és énis szeretem-. Nekem szükségem van erre. ELvesztettem az esélyt hogy ez valóra válljon. Nekem kell ez, hogy boldog legyek. Nekem kell ő, Máté, hogy boldog legyek. Újra... Felhőtlenül...

olyan péntek este, amikor úgy mentem el "bulizni" hogy éppen egyedülálló volt a családi állapotom. Azt hittem rengeteget fogunk inni és magunkrólsem fogunk tudni... Ehhez képest. Lekéstük a városba menő utolsó buszt... Pedig még futottunk is utána sörrel a kézben:D Aztán nekivágtunk gyalog. Fel sétáltunk találkoztunk a többiekkel és végül egy elég jó este született. Fáradt voltam... tegnap 05:30kor keltem de még vkisszafeküctem 06:15ig... na azóta még aludtam vagy 4 óra hosszát és most itt vagyok:) Felpörögve és boldogan(oké... kitudja meddig fog tartani ez a boldogság. de most van és örülök neki:)) Nagyon jófej embereket ismertem meg és nagyon élveztem az estét(még ha néha úgy is látszott hogy majd belehalok a fáradságba. Átestem a holtponton és tökjóvolt) Nam akarok belegondolni abba, hogy mennyit kell még tanulnom:( Majd ráérek holnap stresszelni miatta. most kiélvezem ezt a napot:)

Igen, megcsináltam. A nyelvvizsga bekaphatja. 5ös lettem mind a két évre. Háhháhááááááá

Azt akarom hogy vége legyen.Véget akarok vetni ennek a folytogató érzésnek:S Fáj és nemtudom mi:S Csak sírok de nem tudom megmondani miért. Hiányzik de tudom ho nem kell nekem. Miért ilyen nehéz???Miért nem tudom csak úgy simán elfelejteni??Miért ilyen iszonytosan szar érzés??????????? És hogy tudnám ezt megszűntetni?Ne gondoljak rá? Nem gondolok... vagyis direkt nem... arról már nem én tehetek hogy mindenről ő jut az eszembe. én próbálom elfelejteni. próbálom lezárni. próbálom én de hát nem megy:( Annyira szeretnék túllenni rajta. annyira szeretnék már mosolyogva visszagondolni az együtt töltött szép napokra de nem megy:S Tudom fárasztó már hogy mindig emiatt nyavalygok de szörny amin most keresztül megyek:S

Azt mondta, neki nem kell most kapcsolat. Ő most egyedül akar lenni és azért nem kapok esélyt mert nincs ideje rám. De más lányra miért van???????????? Miért nem rám?:'( Annyira szar hogy változnék érte... hogy megtenném amit kér és ő mégis más lányt akar. Én meg csak nézem ahogy a szavai ellen cselekszik. De anniyra szemrebbenés nélkül mondta a képembe... mostmeg...:'(

Kétszínűséget két féle képpen tudom értelmezni. Az egyik amikor valaki a képedbe azt mutatja hogy szeret. közbe azt mondja a hátad mögött hogy letilt msn-ről és hogy mennyire utál. Másik értelme viszont az, amin én megyek keresztül. Kétszínű életet élek. Kettős élet. Van az, amikor iskolában vagyok. Akkor mosolygok. Pörgök. "vidám vagyok". Próbálok lazán beszélni vele. próbálok úgy tenni mintha soha nem éreztem volna iránta barátságnál többet. De amikor belépek a szobám ajtaján ez az élet eltűnik. És jön a sötét szomorú valóság. Én éreztem iránta sokkal többet mint barátság:O Én még most is többet érzek iránta:O Én még mostis imádom szeretem és tisztelem...Belépek az ajtón és könnybelábad a szemem. És kitör belőlem az egész nap. Amikor odamegyek és alig akar hozzám szólni. Amikor látom rajta hogy alig várja hogy eltűnjek onnan. Pedig nem is olyan régen még megölelt, megcsókolt. Nem mutathatom ki hogy fáj ugyanis senki nem érti meg. Mindenki mondja ho lépjek túl rajta de senki nem veszi észre hogy én azon vagyok... Hogy maradjak nomrális ebben a kettős életben?:S Egész nap el kell folytanom a sírást és csak pusztít belül. Itthon kijön és esélyem sincs mondjuk leülni tanulni mert egész délután csak sírok és sírok és sírok. Nem tudom abba hagyni:S Igazából nem tudom megmagyarázni hogy miért. Talán a csalódás. Talán a szeretethiány. Talán az ő hiánya. Nem tudom:S Az is lehet hogy mindegyik. Igazából addig nem lesz jobb semmise, amíg el nem kerülök erről a helyről. és akkor is csak annyival lesz könnyebb hogy nem lesz a közelembe minden nap. De a gondolata akkor is ott marad. Az érzés megmarad. A megaláztatás is. A fájdalom is. A szenvedés okozta sebek is. Ezek nem fognak eltünni. Ezen az idő sem tud segíteni. Ez megtötént és örökre megmarad. Elvesztettem egymás után az álmaimat. Kezdődöt vele és mindent húz magával. Még ha csak őt vesztettem volna el... Igen fájna, de nem annyira mint most. Nincs már semmim se. Elvitte magával az életemet. Azt tanultuk hogy az ember test és lélek egysége, de ha meghalunk csak a testünk hal meg a lelkünk tovább megmarad. És akkor mivan ha a lélek hal meg?

Nem aztmondom hogy meghalt a lelkem. De mivan ha így folytatódik? Ha kudarcok és csalódások következnek ezekután? Ha a jó dolgok amik eddig történtek mind elszállnak....Akkor mi lesz, amikor már nem leszek képes arra hogy szeressek, vagy hogy bízzak valakiben?

Mióta az eszemet tudom királylány akartam lenni. Szép habos babos ruhába akartam lenni és a tökéletes fiú szemébe nézni és arra a csodaszép zenére mint egy angyal táncolni. Azt reméltem azon a fantasztikus szalagavatómon lesz esélyem erre. De nem:) A tökéletes fiú más szemébe fog nézni. Más lányon lesz a habos babos ruha. más lány fogja igaz egy napig, de legalább azon az egy nap királylányak éreznie magát. és ki? hát Ő... Az a lány aki miatt annyit sirtam... aki miatt annyit veszekedtünk... aki mindig elérte ho legyen ideje rá.... Ő éli át az álmomat. Ez a sors iróniája?:O

Megfojt ez az érzés. Széttép és kínoz. Ez egy rémálom. Egy soha véget nem érő rémálom. Amikor azt hiszem hogy vége van, újra előjön és még erősebben próbál tönkretenni. Egyre rosszabb és rosszab. Elhiszem hogy erős vagyok aztán újra jön és újra fáj és újra nehéz és újra sírok. Mikor lesz már vége? Próbálok ismerkedni de nemtudok:( Nem tudok más emberrel lenni mert csak rá gondolok.Kérlek ébressz fel. Vess véget ennek a szörnyűségnek.

Beteg vagyok. Folyik az orrom beszélni alig bírok plusz még a fogam is fáj. Nincs erőm semmihez. Megint előjött a gondolata és megin előjött azaz érzsé hogy hiányzik az ÉRZÉS. Nemtudok gondolkodni. Nem megy:( fáj mindenem és ahogy a fájdalom megindul a fejemből eljut egészen a kislábujjamig:( Nagyon nemjó érzés. Öleljen meg valaki *.*

" S szeretni tilt az ész letünt remény után"

Néha előjön még hogy hiányzik. De olyankor rájövök hogy nem maga az ember hiányzik, hanem a tudat hogy volt mellettem valaki akiről azt hihettem hogy szeret. Aki megölelt amikor szomorú voltam és akit felhivhattam akkor is amikor senkihez nem volt kedvem. A támasz, hogy ha összeveszek a barátaimmal, a családommal, akkor ő ott van és mellettem áll. Amikor kihívás előtt álltam és már felakartam adni, akkor is ott volt és támogatott. Ez hiányzik. Egy ilyen ember hiányzik nekem aki megtenné ezeket. Cserébe én csak annyit tudok adni hogy szeretem és tisztelem. De hol fogok én ilyet találni:(

pörgés. vidámság. mosolygás. remények után kétségbeesetten kapkodás. Ez az életem.:) És meg vagyok elégedve vele. Imádom ezt a káoszt. Mégha néha úgyérzem ho beledöglök, akkoris. Egyáltalán nem mondható unalmasnak az életem.:) A gond csak annyi, hogy elértem azt a kort, amikor megtapasztalom az élet nem éppen szépséges oldalát. Például hogy a szex a legfontosabb, nincsenek tiszta érzelmek. Ez szomorú és nagyon sokszor gondolkodtam azon, hogy én nem akarok egy ilyen mocskos sötét fekete szutyokban élni és hogy vágyom hogy vagy a pokolban találkozzak a haverokkal vagy a mennyben örök boldogságban éljek:) De NEM. Végig kell ezt csinálni ahhoz hogy eljussak az áhított helyekre. Erős vagyok. Mostmár tudom:) Engem nemérdekel már hogy ő mitcsinál. Már nem:) ÉS aztsem hogy netalántán ha találok olyan másik embert aki felkelti az rédeklődésem de neki én csak bizonyos téren keltem fel... Már az ilyen sem érdekel:) csak a szép és vidám dolgokra kell koncentrálni...:) És jobb lesz minden. Mostmár tudom:)

11éve tanulom az angolt. 11 éve.... és másodjára sem tudom letenni azt az átkozott nyelvvizsgát:( DE MIÉRT NEM?? Tanultam rá, feladatokat csináltam, leveleket írtam és még így se... 4% annyi kellett volna:'(

Egyik percben majd kiugrok a bőrömből mert annyira jó kedvem van. Másik percben pedig rájövök, hogy nem vagyok több egy dugásnál.Ez a szar. Miért csak ennyi?:O Nem értem:/ Annyiban jó hogy önbizalmamat növeli nem is kicsit de akkor is. Kiábrándító hogy csak ennyire vagyok jó:/ Érdekes. na de mind1.

aki átölel.magához szorít.puszit nyom az arcomra. és a fülembe súgja szeretlek.

Lehet, hogy én vagyok gyenge
Vagy túl kevés a fantáziám
Kérlek ne mondd, hogy az én hibám
Egyszer majd én is hiszek valamiben talán

Nekem túl sok a hazugság
Én csak abban reménykedem,
Hogy nem csap be a saját szemem
És amit látok, azt még tényleg elhihetem

Te miben hiszel?
És azt honnan tudod,
hogy az tényleg igaz?
Most éppen jó, és
nyújt is vigaszt
Kérlek magyarázd el, hogy megértsem
Mert jobb lenne hinni valamiben

Jó lenne hinni, hogy irányít
Hogy nincs rajtam felelősség
Hogy mindig van mentség
Hogy mást okolhatok, ha nem jön a segítség

Ne mondd, hogy én vagyok gyenge
Ne mondd hogy nincsen hazugság
Kicsit túl nagy a szabadság
Neked hinnék hát mondd, mi az igazság

Te miben hiszel?
És azt honnan tudod
Hogy az tényleg igaz
most éppen jó, és
Nyújt is vigaszt
Kérlek magyarázd el, hogy megértsem
Mert jobb lenne hinni valamiben

Talán nincsen véletlen
Te is itt vagy mellettem
Pedig milyen messze voltál egyszer rég
Talán meg van írva fent
Hogy majd mi ketten itt lent
Megértjük majd egymást egyszer még

Te miben hiszel?
És azt honnan tudod
Hogy az tényleg igaz
most éppen jó, és
Nyújt is vigaszt
Kérlek magyarázd el, hogy megértsem
Mert jobb lenne hinni valamiben

újra élek. újra értékes lettem?:O

és újra felhőtlenül nevetni. Szeretném ha már nem úgy lenne, hogy kacagok egy nagyot és már jön az ő gondolata mint valami behajtó. Elveszi az örömömet és hozza a szomorú valóságot. Már nincsen boldogság. Nincs nevetés. Nincs bizalom. Nincs rózsaszín köd, még csak pára sincs. Semmi nincs. Egyetlen egy mondatával az egész életemet megváltoztatta. Nekem már annyira mindegy hogy ki-mit gondol rólam. Mondjátok hogy szánalmas vagyok és hülye. Nem érzitek azt amit én. Nem tudhatjátok mennyire fájdalmas és ellentétes amit érzek. Az eszem lezárta. tudom hogy vége, fel is fogom. A szívem viszont nem. Nem képes elfogadni hogy ő nincs és minden érzelmet amit valaha iránta éreztem csak úgy el kell eflejtenem. Kár hogy nem parancsolhatok a szívemnek. Pedig próbálok. mindenáron el akarom felejteni azt, hogy ő nekem egyszer az Életet jelentette. Próbálom de nem megy. Szeretnék már csak barátként nézni rá. Nehéz. Nagyon nehéz.

ez már beteges. Egy pizzareklámról is ő jut az eszembe-.- hát komoylna mondom... pedig már anniyra nem érdekelt  de most megint. Ajj istenem oylna iszonyatosan nehéz:(

Ez enm egy szokásos témakifejtős bejegyzés. Tényleg nemtudom mi az a szerelem. Gyerekmesékből megismert nagy szerelem mostmár tudom hogy nem létezik. Érdekszerelem van de ez lenne a  szerelem?:O Valaki válaszolja már meg nekem. köszönöm:)