szeretnék már boldog lenni.

és újra felhőtlenül nevetni. Szeretném ha már nem úgy lenne, hogy kacagok egy nagyot és már jön az ő gondolata mint valami behajtó. Elveszi az örömömet és hozza a szomorú valóságot. Már nincsen boldogság. Nincs nevetés. Nincs bizalom. Nincs rózsaszín köd, még csak pára sincs. Semmi nincs. Egyetlen egy mondatával az egész életemet megváltoztatta. Nekem már annyira mindegy hogy ki-mit gondol rólam. Mondjátok hogy szánalmas vagyok és hülye. Nem érzitek azt amit én. Nem tudhatjátok mennyire fájdalmas és ellentétes amit érzek. Az eszem lezárta. tudom hogy vége, fel is fogom. A szívem viszont nem. Nem képes elfogadni hogy ő nincs és minden érzelmet amit valaha iránta éreztem csak úgy el kell eflejtenem. Kár hogy nem parancsolhatok a szívemnek. Pedig próbálok. mindenáron el akarom felejteni azt, hogy ő nekem egyszer az Életet jelentette. Próbálom de nem megy. Szeretnék már csak barátként nézni rá. Nehéz. Nagyon nehéz.