pörgés. vidámság. mosolygás. remények után kétségbeesetten kapkodás. Ez az életem.:) És meg vagyok elégedve vele. Imádom ezt a káoszt. Mégha néha úgyérzem ho beledöglök, akkoris. Egyáltalán nem mondható unalmasnak az életem.:) A gond csak annyi, hogy elértem azt a kort, amikor megtapasztalom az élet nem éppen szépséges oldalát. Például hogy a szex a legfontosabb, nincsenek tiszta érzelmek. Ez szomorú és nagyon sokszor gondolkodtam azon, hogy én nem akarok egy ilyen mocskos sötét fekete szutyokban élni és hogy vágyom hogy vagy a pokolban találkozzak a haverokkal vagy a mennyben örök boldogságban éljek:) De NEM. Végig kell ezt csinálni ahhoz hogy eljussak az áhított helyekre. Erős vagyok. Mostmár tudom:) Engem nemérdekel már hogy ő mitcsinál. Már nem:) ÉS aztsem hogy netalántán ha találok olyan másik embert aki felkelti az rédeklődésem de neki én csak bizonyos téren keltem fel... Már az ilyen sem érdekel:) csak a szép és vidám dolgokra kell koncentrálni...:) És jobb lesz minden. Mostmár tudom:)
ápr
12
csak egy bejegyzés.
| Szerző:
pocokcicca
| 6:03 pm
0
Szólj hozzá! A bejegyzés trackback címe:
https://pocokcica.blog.hu/api/trackback/id/tr441915344
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.