Néha előjön még hogy hiányzik. De olyankor rájövök hogy nem maga az ember hiányzik, hanem a tudat hogy volt mellettem valaki akiről azt hihettem hogy szeret. Aki megölelt amikor szomorú voltam és akit felhivhattam akkor is amikor senkihez nem volt kedvem. A támasz, hogy ha összeveszek a barátaimmal, a családommal, akkor ő ott van és mellettem áll. Amikor kihívás előtt álltam és már felakartam adni, akkor is ott volt és támogatott. Ez hiányzik. Egy ilyen ember hiányzik nekem aki megtenné ezeket. Cserébe én csak annyit tudok adni hogy szeretem és tisztelem. De hol fogok én ilyet találni:(
ápr
13
Néha még látom kettőnk csillagát...
| Szerző:
pocokcicca
| 5:44 pm
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pocokcica.blog.hu/api/trackback/id/tr661918249
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.