Kétszínűséget két féle képpen tudom értelmezni. Az egyik amikor valaki a képedbe azt mutatja hogy szeret. közbe azt mondja a hátad mögött hogy letilt msn-ről és hogy mennyire utál. Másik értelme viszont az, amin én megyek keresztül. Kétszínű életet élek. Kettős élet. Van az, amikor iskolában vagyok. Akkor mosolygok. Pörgök. "vidám vagyok". Próbálok lazán beszélni vele. próbálok úgy tenni mintha soha nem éreztem volna iránta barátságnál többet. De amikor belépek a szobám ajtaján ez az élet eltűnik. És jön a sötét szomorú valóság. Én éreztem iránta sokkal többet mint barátság:O Én még most is többet érzek iránta:O Én még mostis imádom szeretem és tisztelem...Belépek az ajtón és könnybelábad a szemem. És kitör belőlem az egész nap. Amikor odamegyek és alig akar hozzám szólni. Amikor látom rajta hogy alig várja hogy eltűnjek onnan. Pedig nem is olyan régen még megölelt, megcsókolt. Nem mutathatom ki hogy fáj ugyanis senki nem érti meg. Mindenki mondja ho lépjek túl rajta de senki nem veszi észre hogy én azon vagyok... Hogy maradjak nomrális ebben a kettős életben?:S Egész nap el kell folytanom a sírást és csak pusztít belül. Itthon kijön és esélyem sincs mondjuk leülni tanulni mert egész délután csak sírok és sírok és sírok. Nem tudom abba hagyni:S Igazából nem tudom megmagyarázni hogy miért. Talán a csalódás. Talán a szeretethiány. Talán az ő hiánya. Nem tudom:S Az is lehet hogy mindegyik. Igazából addig nem lesz jobb semmise, amíg el nem kerülök erről a helyről. és akkor is csak annyival lesz könnyebb hogy nem lesz a közelembe minden nap. De a gondolata akkor is ott marad. Az érzés megmarad. A megaláztatás is. A fájdalom is. A szenvedés okozta sebek is. Ezek nem fognak eltünni. Ezen az idő sem tud segíteni. Ez megtötént és örökre megmarad. Elvesztettem egymás után az álmaimat. Kezdődöt vele és mindent húz magával. Még ha csak őt vesztettem volna el... Igen fájna, de nem annyira mint most. Nincs már semmim se. Elvitte magával az életemet. Azt tanultuk hogy az ember test és lélek egysége, de ha meghalunk csak a testünk hal meg a lelkünk tovább megmarad. És akkor mivan ha a lélek hal meg?
Nem aztmondom hogy meghalt a lelkem. De mivan ha így folytatódik? Ha kudarcok és csalódások következnek ezekután? Ha a jó dolgok amik eddig történtek mind elszállnak....Akkor mi lesz, amikor már nem leszek képes arra hogy szeressek, vagy hogy bízzak valakiben?
