Mostmár magamban lázadok... Nem fogom kiadni hogy ha fáj... hogy ha nehéz... hogy ha széttép. Nehéz lesz de meg kell szoknom. Meg kell mutatnom mindenkinek hogy nem vagyok egy hisztis picsa.

Leave and don't look back. I won't  follow...

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról ...tovább »!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.
(Alkyoni Papadaki)

 

Csak fekszek és nézek
Érzem hogy mindennek vége
Kialudt ami egyszer éget
Az álom semmivé lett

Csak egy percet kérnék
csak egy percre boldog lennék
Aztán örökre felednénk
ami már sose lesz miénk.

Felednénk a szerelmet
mely azt hittük végtelen lehet.
De az idő véget vetett
megölte az érzelmeidet

Ha rámnézel
már csak a megvetéssel.
De szerelemmel
Rám többet nem tekintel.

Miért?
Miért, nem kellek?
Hiszel abban hogy van két lélek,
Melyek egymásnak élnek?

Egymásért élnek-halnak
S egymás nélkül nem nyugszanak...
Azt hittem megmutatjuk a világnak
HOgy szerelmünk kiállta a próbákat.

Be kell látnom
Elveszetttem régi álmom
Vissza többet már nem kapom
De emlékeim nem adom.





 

Fuss el véle... Jó messzire hogy soha többé ne is tudjak róla. Ne tudjak erről az egész átkozott történetről. Semmirőlsem akarok. Elakarom felejteni. Vidd el minnél messzebbre és még onnan is kicsit messzebb. Egy kopott szekrény legalsó fiókjába, egy boritékbe tedd és írd rá, ha jót akarsz takarodsz. Hátha akkor lesz anniy eszem és nem nyitom ki. Nem tépem fel a régi sebeket, melyekről tudom hogy csak megölne. És megöl. Lassan, fájdalmasan öl meg. Néha még a remény csak úgy szivatásból meg meg villan előttem, akkor érzem hogy talán mégsem, de végül mindig rá kell jönnöm. VÉGE VAN. VÉGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE

Nemtudom mit érzek most.

Boldog vagyok, de vmi minidg beárnyékolja ezt a boldoságot. Többnyire az amit az előző bejegyzésben írtam. Ma is néztem a városban a lányokat és nem tudtam elképzelni magam úgy...áááááááá tudom hogyhülyeség de annyira próbálnék kitörni... unom azt ami mostvan változni akarok... nem fetétlenül abba az irányba. De már nagyon unom ami mostvan:(

nevestéges de igaz.
Sose leszek olyan mint a mai nőideál. Nem lesz soha szép arcom, nem lesz mindig tökéletes hajam, nem fogok magassarkuban tipegni:/ Nem leszek rá soha képes mert az nem én vagyok:s

De így sose lesz normális életem. Nem akarok olyanná változni. Csak megtapasztalni. Kicsit belekóstolni hogy milyen az amikor utánad fordulnak az utcán és amikor meglátnak az lesz az első gondolatuk hogy, huh de jó csaj.:S

Vajon milyen érzés lehet?:O

Nemtudom:( De egyszer, legalább csak egyszer az életben hadd tudjam meg:S

Szemedet még ott is látom
pedig az úr ott a káosz
S mindenki fohászkodik az angyalához
én is próbálok
de csak érted kiálltok

Nevedet ordítom
de folyton csak visszhangom
Az, kinek válaszát hallom
Hiányzol Máté...
Nem leszek soha többé másé...

Várni fogok rád
hiába fáj
minden percben gondolok rád
S nemérdekel
hogy lehet soha többé nem érlek el...

Esik az eső:S

Reggel amikor kinéztem az ablakon hatalmasat csalódtam és ezzel az egész napomra rányopmta bélyegét. Elterveztem, hogy szoknyába megyek ma és tök jólesz meg minden erre annyira elment a kedvem hogy kikaptam egy farmert a szekrényből egy atlétát és így vágtam neki ennek a csodálatos napnak. Iszonyatosan nem volt kedvem jönni ma... Igazából értelme se sok van. Egyedül a törifakt az ami még számít de azon meg úgyis belaszok.

Mostanában általában csak verseket írok ide, mert nincs kedvem leülni és csak ilyen semmi értelme nincsen szöveget írni. Most angolon ülök és mindenki netezik... Én viszont egész életemet a gép előtt töltöm, tehát nem nagyon hat meg hogy most netezhetek... Legalább annyi haszna van, hogy írok ide. 

Tesin az értelem megint megnyílvánult... Istenem amilyen emberekkel körül vagyunk véve:| Szókincse kimerül annyiban hogy, höeeeh. Hát gratulálok neki... Igazán megmutatta hogy mennyire értékes tagja a társadalomnak...De miért kell ezt nekünk elviselni? Mert ránk kényszerítik, hogy egy légtérbe legyünk ilyen emberekkel. Viszont ezek az emberek akik ezt ránk erőltetik, állítom két percet nem voltak még velük... MIÉRT? Járjanak az ilyen emberek kisegítő iskolába ahol talán még el is viselik őket. De komolyan... Megkeserítik az életünket. Annyira elveszik a kedvem az iskolától, és az a baj hogy nem kedv kérdése hogy járok e vagy nem.

Már nagyon unom. Nagyon nagyon. És ha netalántán vissza mernénk szólni mit kapunk?? Jahaajj ÖÖheee..-.-

Hidd el hogy több vagyok,
Annál mit mutatok.
Kár hogy ezt már nem látod.
Hisz eltakartad világod.

Kapuja számomra már zárva.
S ennek szívem volt az ára.
"elnyertem" mint jutalmat,
de lelkemet még uraltad

Azt mondták majd lesz jobb,
De a gödröből is van Kopp...
Lelkemet is eldobtad,
de én végig harcoltam

Harcoltam a magány ellen,
Nehogy végül véres legyen
Véres, a tiszta lélek
Mely újra, csak érted éledt.

Megéri sirni,
kiért elkezdtem írni?
Hiszen ebbe már nem érdemes hinni,
Kezdhetem a pengét fenni?

Nem adom fel
mégha elbaszom se
Van célom és van álmom
miket egyszer megtalálok

Nélküled nehezebb
de annál veszélyesebb
S mert veszélyesebb
annál értékesebb

Erős leszek
még ha el is veszek
megmutatom neked
ki lettem volna érted...

-------------------------------------------------

Reményemmel játszadozol,
Szívemnek csak kárt okozol.
Ordítom hogy hiányzol,
Míg te kedvedre kínzol.

Miért képzeled,
hogy ezt velem megteheted?
Nem látod így is milyen nehéz fejeltenem?
Inkább éld ki magad egy játékteremben.

Az én szívem nem játék,
egyeseknek ajándék...
Lelkem a máé,
Míg testem gyakran a másé...

Jöt egy lány
Kiről azt hittem csak árt
Kemény szavakat használtam rá
amiket még gondolni is gáz

telt az idő
S a mappa megnőtt
A mappa,
mely közös beszélgetéseinket tartalmazta.

Most már tudom,
és az agyam eldobom.
Nem hogy nem utálom,
Ő a legjobb barátom.

Kedvesebb szívemnek
mint bármelyik kincsem
érzem hogy elveszítenem
Hatalmas fájadlom lenne lelkemnek

életem a tied
de te ezt nem hiszed
mit adjak még neked
hogy szerelmem megleljen
s hogy szívedbe visszamenjen
mond mit adjak még neked?

eszemet?
lelkemet?
testemet?
neked adom mindet
s cserébe nem kérek egyebet
csak egy helyet
egy helyet
ott bent

szeretlek cica
tudom ez hiba
hisz neked nem kell több mint egy picsa
tudom hogy neked ez most fika
de nekem ez most még egy hiba

karjaidt közt ültem
szemeidbe néztem
hallgattam hogy lélegzel
és életem újra értelmet nyert
tudom én hogy ennyi volt
azt is hogy semmi volt
csak egy éjszaka
csak  pár óra
nekem mégis életem legszebb pillanata

 

angyal vagy niki, mondtam már egy párszor
te vagy ki lelkemet összekapartad a sárból
nem győzöm köszönni hogy vigyázol rám
csak annyit tudok hajtogatni hogy szükségem van rád

egyedül voltam egészen eddig
s most hirtelen ujra kezdek hinni
hiszek a dalban amit más nem tud folytatni.
a golyó ami benned landol bennem is hidd el
bármi bajod van, nekem az kétszer

Niki az első ember, aki kiválltota belőlem hogy ilyet írjak. Köszönöm*.*

-------------------------------------------------------------------------------------

megdobban a szívem ha neved látom
ismét eljött, ho ujra be kell látnom
elvesztettem a csodát,miért éltem
gondoltam már nemis kell többet élnem
barátként már nem kellesz
mert már nem ugyanúgy szeretsz
hülyeség
barátságból még lehet szerelem
eltiport léleknek még lehet kegyelem

Ez pedig róla, Mátéról. Életem legnagyobb szerelméről:/

 

Ez a helyzet van. Ezen változtani nem nagyon lehet. Bele kell szokni. Nem szabad elgyengülni. El kell terelni a figyelmem. És élni tovább az életet. Nem lesz könnyű, de muszáj/ly, mert az életet nem adhatom fel ennyi miatt. Igen, fáj még. Nehéz felejteni. De már a remény ott van bennem:)

Akit feledni akarunk, arra gondolunk.
     Jean de La Bruyére

megsepróbálj megérteni. Énse értem magam. Énsetudom mit miért csinálok. Az biztos hogy pillanat alatt tönkre tudok tenni egy álmot. Egy fantasztikus dolgoból egy perc alatt rémálmot tudok csinálni. Ehhez értek. Tönkretenni mindent. Szar vagyok. A legnagyobb szar a világon. Megint mindent elbaszok.

Így érzem én. Nem akarom magyarázni. Nem is tudnám. Ami belülről jött. Azt kiadtam.Jelzés van benne. Nem kevés. Ha ismersz megérted. nem csak a nyílvánval, de az elbujtatott apró jeleket/utalásokat is.

Ennyi jóvan az érzelmi megsemmisülésben, hogy kijön minden ami fáj és ilyenek születnek. Nincs értelme első ránézsére, de ha komolyabban megnézed. Benne van az életem.

Talán elvontnak tűnik. Lehet az is. Spotán jött. Belülről. Lelkemből? Eszemből? Szívemből? Teljesen mindegy. Onnan jött ahonnan akart.A lényeg hogy kijött és kicsivel könnyebb az a bizonyos "bent".

Mert ő vigyázz rám. Az ő célja az, hogy vigyázzon az én életemre. Nem hagyja hogy bajom legyen. Én hiszek abban hogy nem véletlen hogy mi jóba lettünk. Hiszek abban hogy tényleg van ilyen hogy őrangyal. És hogy egy ilyen furcsa ismeretségből ez kialakulhatott. Köszönöm, hogy vigyázol rám.<3

Igaz a hajszín már más. de az életérzés még közös^^

azthittem csak álmodtam a tegnap estét. de nem:) Minden perce igazi volt:$

Ekkora közhelyet:)

Pedig mennyire igaz.

Lehet hogy csak én vagyok ilyen túlontúl gyenge és gyerek hogy mindent ki lehet olvasni a szememből, de ma Ferinek 2 mondatból sikerült leszűrnie azt a bizonyos nevet. Leht hogy ő rendelkezik természetfeletti képességekkel. Nemtudom. De az biztos hogy a szemem nagyon elárul.

A szem... Ha megdöbbensz. Ha csodálkozol. Ha bambulsz. Ha fáj. Ha tetszik. Ha kívánod. Ha élvezed. Ha szenvedsz. Ha folytogat. Ha meglepődsz. Ha majd kiugrol a bőrödből. Ha szégyenled. Ha sajnálod. Ha nem érdekel...és legfőképpen Ha hazudsz. Ezek mind látszanak. Mindent megmutat. Sőt még sorolhatnám... A szemeddel elárulod magad. (Vajon miért vannak szemüvegben a pókrjátékosok?:O)

Bár nem teljesen igaz. Vagyis nem minden emberre igaz. Sajnos ismerek olyan embert aki a szemembe néz. Néz néz és közbe hazudik. És elhiteti hogy márpedig igazat mond. Közbe meg:/

Na mind1:) A lényeg, vigyázz, mert a szemed elárul;)

Mit csináljak hogy feltünjek a szemedben?:D Miért nem esik már le hogy tetszel nekem:D Már mindenki kitalálta a környezetünkben csak te nem:/

Nemtudom eldönteni mi vagyok. Egyik percbe még hatalmas szájjal osztom az eszet és fikázom ezerrel, másik percben viszont rájövök hogy ez nem én vagyok. én nemtudok embereket megbántani.pláne olyat nem akt valaha szerettem.

újszerelem terén meg semmi:/ vagyis most én torpantammeg. nemtudom akarom e. vagy hogy vonzódok e hozzá.

ÁÁÁh bonyolutl.

Fáj a lábam. Bevertem. Törifakton. Bezöldült:(