Fuss el véle... Jó messzire hogy soha többé ne is tudjak róla. Ne tudjak erről az egész átkozott történetről. Semmirőlsem akarok. Elakarom felejteni. Vidd el minnél messzebbre és még onnan is kicsit messzebb. Egy kopott szekrény legalsó fiókjába, egy boritékbe tedd és írd rá, ha jót akarsz takarodsz. Hátha akkor lesz anniy eszem és nem nyitom ki. Nem tépem fel a régi sebeket, melyekről tudom hogy csak megölne. És megöl. Lassan, fájdalmasan öl meg. Néha még a remény csak úgy szivatásból meg meg villan előttem, akkor érzem hogy talán mégsem, de végül mindig rá kell jönnöm. VÉGE VAN. VÉGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE
máj
16
Itt a vége...
| Szerző:
pocokcicca
| 6:24 pm
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pocokcica.blog.hu/api/trackback/id/tr212007806
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.