Csak fekszek és nézek
Érzem hogy mindennek vége
Kialudt ami egyszer éget
Az álom semmivé lett
Csak egy percet kérnék
csak egy percre boldog lennék
Aztán örökre felednénk
ami már sose lesz miénk.
Felednénk a szerelmet
mely azt hittük végtelen lehet.
De az idő véget vetett
megölte az érzelmeidet
Ha rámnézel
már csak a megvetéssel.
De szerelemmel
Rám többet nem tekintel.
Miért?
Miért, nem kellek?
Hiszel abban hogy van két lélek,
Melyek egymásnak élnek?
Egymásért élnek-halnak
S egymás nélkül nem nyugszanak...
Azt hittem megmutatjuk a világnak
HOgy szerelmünk kiállta a próbákat.
Be kell látnom
Elveszetttem régi álmom
Vissza többet már nem kapom
De emlékeim nem adom.
máj
16
vége
| Szerző:
pocokcicca
| 7:09 pm
0
Szólj hozzá! A bejegyzés trackback címe:
https://pocokcica.blog.hu/api/trackback/id/tr652007914
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.