Nem volt javítható. Nekem éppen így volt jó.

Nekem ő úgy votl jó ahogy volt:) Csak akkor nem tudtam értékelni. Hát sajnos ez már csak, késő bánat...

De elég bonyolult a játékszabály...

Hosszú volt a mai nap de tanulságos.:) Senkit nem érdekel hogy mi lesz a sorsod, addig amig nem fűzz érdeke hozzá. Hát igen, megint egy lépcsőfokkal feljebb vagy lejjebb a nagybetűs élethet. Nem hiszem hogy könnyen megfogom szokni ezt a sok gonsoszságot de hát na... Egyszer fel kell nőni... egyszer én is felfogok... Egyszer... De miért egy ilyen világba?:O

Minden csak érdek de semmit sem élvez. Minden csak pénz és sehol nincs szív. nincs ki kiálll ha baj van, csak ha fején esetleg vaj van. Azt mondom elég, nekem ez épp elég. Nem fogok olyanná vállni, kinek ti akartok fomrálni. ha kell maradok örökre gyermek, csak hogy kinevessetek. Nem érdekel. Romlottak vagytok mind. De nem baj, hisz úgy is megbánjátok mind.

Egy álca, mely jól mutatt és bizalmat sugároz de pár percel később férre dobva hever a földön és megjelenik az igazság. Hogy nem szeretsz, nem akarsz, vagy igazából nem is vagyok a barátod. Igen... Az álca mindenütt ott lehet és nagyon nehéz felismerni. Sokszor évekig, hónapokig hisszük azt ho az érzelmek  igazak és cska később jövünk rá hogy nem így van. Érdekes.

Nincs olyan nagy költő, zeneszerző, festőművész vagy szobrász, mint a szerelmes. Ahhoz, hogy a művész megértse a szenvedés nagyszerű költészetét, előbb magának is szerelmesnek kell lennie. Nem a költők alkották a szerelmet, hanem a szerelem alkotta a költőket.
Liviu Rebreanu

A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát.
Pablo Picasso

Vajon mi végre kaptuk a teremtőtől a művészetet? Azt hiszem, elsősorban azért, hogy meghatározó része legyen életünknek, hogy felfrissítse a szürke és piszkos hétköznapokat, hogy varázserejével talpra állítsa az eltiport embert az emberben. Ha nagyon banális akarnék lenni, azt mondanám: azért, hogy boldogságunk legyen a boldogtalanságban. Belátom, ostobaság ezekről beszélni a mai világban, hiszen korunk vezérlő eszméje a jólét, a haszonelvűség, s úri parfüm hozzá a pénz ringyó-szaga. De azt leszögezhetjük: a művészet mindig gyógyír, mindig humánus, ám néha néma kegyelet helyett ordító kegyetlenség. Mert sokszor csak az észveszejtő kitárulkozás segít elviselni a tragédiák fájdalmát.
Fazekas István

hiú ábránd a boldogság. Azt hittem most jön egy jobb időszak de nem. Ujra jön minden. Ismétlődik a szenvedés a kilátástalanság. De miért huzza el előttem a sors a boldogság mézesmadzagát, amit aztán se szó se beszéd el vesz tőlem:(

Mind1. Pár napig azthittem vége a rossz időszaknak. Úgylátszik ez nem így van. Mind1 nemis érdekel.

8kor felkeltem és 9kor már a buszon ültem indulva a fantasztikus próbára a Culture Centerbe:) Hát elég vegyes volt. tetszett is meg nem is. Nem tudok kiigazodni. Mind1. Kavarodás van bennem. nagyon:/ Nemtudom  mivan most csak azt hogy vmi kell ami nem is kell igazán. Megkavarta ezt még az hogy most az meg nem kell ami nagyon kell. és ez annyira szörnyű így.:S Kavarodnak a gondolatok. Nemtudom ki mi hogy miért mennyire mi okból mi célból merre mennyiért.

Majd jön a megvilágosodás és egyszerűen, könnyedén, nevetve fogom kimondani hogy mi kell. Most egyenlőre nem tudom. Minden és Semmi. Ők is és Ők se. Velük és Nélkülük.

Majd eljön az az idő mikor már csak Kell vagy Nem kell. Határozottan tudom irányítani majd a dolgokat és az érzelmeim is helyrerázódnak. Majd eljön ez az idő. Addig is zűrzavar. káosz. semmi nyugalom:)

Agyi.
Lelki.
Fizikai.
Megsemmisülés.

Azt igértem, hogy este még írok. hát itt vagyok. De nemtudok mit irni. Vagyis tudnék. csak nem akarok. most olyan semleges hangulatom van. majd lesz jobb is.

Na ez ennyi volt.

"Nézz rám, ez a lány nem lesz jó feleség, s engedelmes gyermek.
De talán nem is arra szánt az ég.
Tudom ám, ha otthon feltárnám lelkemet, megszakadna minden szív.

Mért van hogy lelkemben, más él mint, testemben?
Tükrömből nem az néz rám, ki bennem él.

Jöjj lelkem tárulj fel!
Kit rejtesz? Áruld el.
Bár mindenki láthatná, szívemben ki él!
Bár mindenki láthatná, szívemben ki él."

[Mulan]

Reggel, mikor felkeltem, már nem az esőcseppek halk csapkodása fogadott, hanem a napocska sütött be az ablakomon.

Mondanom sem kell, kirobbanó életkedvvel indultam neki a napnak:) SZERDA VAN:D Ez több okból is nagyon fontos nekem. Úgy volt, hogy ma is megyek konditerembe, de letettem erről az ötletről mert reggel 12 percest futottunk és nem gyengén a halálomon vagyok. Majd ha lesz egy kis időm elmegyek futni OROS CITY-ben:)

Tegnap előtt, elmentünk Nikkievel venni feromont bízva abban hogy talán érezhetjük hatását és a balszerencse elhagy minket. Hát nálam nem nagyon vált be eddig. El is feledkeztem, hogy befujtam vele magam. Na de hátha lesz majd valaki, aki érzékeli:)

Angol óra van.
Én meg hulla fáradt vagyok.
És még törifakt is. Jézusom. Na, csak éljem túl*.* hehe

Remélem, a sok eső után ez a hirtelen változás, nem csak az időjárásban, hanem az életemen is érezhető lesz. Egyenesbe jön mostmár végleg minden, helyre teszem végre a dolgokat magamban és a külvilágban is, és újra a régi leszek.

A régi...Mosolygós, vidám, nem szomorú, nem ideges, normális lány. Aki nem sértődik be mindenen, aki viccnek tudja venni ha leoltják, hiszen lesz annyi önbizalma, hogy megtudja védeni magát:) Vissza fog jönni. Nem sokára. Már nincs messze. Csak pici erő kell még. Icipici.

8 perc mulva csengettnek. Nem tudok mit kezdeni magammal. Msn-en nincsen senki, neten nem tudok mit csinálni, hát írok ide:)

Esténként, már nem mindig van kedvem összefüggő, hosszú szöveget írni. Hát itt a remek alkalom.

na 4 perc... 4 perc és megyek osztályfőnökire... AZTÁN TÖRIFAKT. HEhe ha nem írom meg 4re akkor nem leszejk 5ös... hiába van 60000000000000 5söm ez egy hatalmas dolgozat lesz. Na szoritson mindenki.

Most megyek. Kapcsolom ki a gépet. És indulok következő órára. Majd este még írok.

Ablakomból nézve csodálom a tájat

víz borítja már az öreg fákat.

Óh ha ezek mesélni tudnának.

Mi szépet s jót mondanának?!

Mesélnének vajon rosszat?

Óh tudnának ők olyat?

Hisz a világ oly meseszép

Boldog mindenki ki benne él.

Nincs itt ki szomorú,

Itt nem úr a mélabú.

félelem.erő.akarat. bizonytalanságok. kettősség.

Vajon Ő vagy Ő?:O Nemtudom.

Kiadni magamból mindent és "üresen" kezdeni a napokat. Már csak ez hajt. Hogy kijöjjön  a fájdalom. A rossz. A szenvedés. A kevésbbé kellemes emlékek.

Hallgatom a zenét. Hallgatom.Hallgatom... És már nem Ő az első gondolatom... Már nem tudom aztmondani hogy feltétel nélkül szeretem. Igen, megvan még az érzés valahol, de már nem az ami volt.

Nem gondoltam volna hogy eljutok idáig, és félek attól hogy ez csak egy átmeneti állapot. Hogy megint visszaesek és megint szenvedni fogok. Nem akarom. Ezt nem szabad hagynom. 

Bolond.  Fájdalmas. Meseszép szerelem.

Kérlek, kegyelmez meg nekem.

Nem bírom már furcsa játékod,

Félek, egyszer örökkre feladom.

Egyszerűen el kell dönteni. Dönteni kell még ha nehéz is. Igen, lehet rosszul jövök ki belőle de muszáj.

Csak átmeneti állapot a szomorúság ugye? Rá fog jönni hogy engem szeret? Újra úgy fog rám nézni mint régen?*.* ÓÓh kérlek legyen a válasz mindenre igen, és életemben újra a vidámság lesz jelen. Csak jönne már ez a perc. Csak jönne már. Oly rágóta várok már rá.

Nem fog már sokáig fájni. Már csak egy picit kell kibírni. Még egy pici és végleg legyőz, vagy a boldogság újra eljő. Az idő dönt és Ő. Rajtuk múlik mi lesz a vége. Csak döntsék már el végre.

CSak várom az ítéletet,mi lehet végleg kivégezhet. De nem bánom ha ezzel őt boldognak látom. Szerelmem sosem múlik el.Majd a síron túlról jön újra el. Könnyes szemmel nézek majd rád. S megsúgom, örökké vigyázok rád.

SOse fogom hagyni ho bárki bántson, nincs joga ahhoz senkinek sem a világon. Én tudom hogy te nem érdemelsz rosszat, csak szép, becéző szókat.s bár te sokat ártottál, én mégis csak köszönöm hogy bántottál. Ha nem lett volna, még mindig a naív kislány írna.

A kislány meghalt. Belehalt az első könnycsepbe, melyet érted ejtett félelmébe. Mikor még csak rosszul néztél, ő azthitte a itt a vég. Pedig hol volt az még attól, nem tudott még a holnapról. Nemtudta hogy lehet ennél rosszabb, s azthitte hogy már csak boldogabb lehet. Pedig nem. Visszasírom még azokat az estéket, mikor még te kérted hogy nézzem el, mikor még te hivtál hogy: Szeretsz-e? MIkor még fontos volt a könnycsepp, mely mára márcsak közhely... Visszasírom még, ó de még mennyire, hiszen akkor még enyém voltál s én tied. Akkor még sütött az a napocska mely mára már csak sötét holdacska, mely éjszaka előbújik és mindenkit elszomorít.

Nehéz ezt mondani, de megtanultam szenvedni. ÉS igen, másnak tán ez a gond nem is gond de nekem nincs nagyobb fájdalmom. Hiányzik egy darab, mit többet senki be nem ragaszt. Csak ő képes erre, senki más. És várok rá én, bármeddig már.

Megmutatom a világnak de legfőképpen neki, hogy erős vagyok. Nagyon erős. Nem érdekel ha szátbazsom a szivem sőt az sem ha összeesek. Nem érdekel. Akkoris megfogok felelni neki.

hiányzik a szerelem.Hiányzik a nyugodt zűrzavar. Hiányzik. Hozd vissza kérlek.

Amikor együtt voltak marták egymást, veszekedtek... De ha külön kellett lenniük majd megvesztek egymásért. Ez van velünk is [legalábbis szerintem]

Amikor együtt voltunk, folyton csak veszekedtünk, most pedig nagyon nehéz. Én nem tudom hogy te hogy vagy ezzel. Ez a te dolgod. Én annyit tudok hogy megzavarodok nélküled. Egyszerűen nem tudom elviselni. Csak rohannék karjaidba és sose engednélek el. Csak ölelnélek reggeltől estig és inkább meg se szólalnék nehogy megint elrontsak valamit. Csak kapnálak újra vissza. Csak lennék újra veled. Csak hallanám a becézéseket, érezném a szerelmed. Óh mit meg nem tennék érte.

Próbáltam úgy tenni mintha már nem is érdekelnél... De ki képes ilyenre? Ki tudja elrejteni és utálatba folytani szerelmét? Én biztos hogy nem. Amikor meghallom  a neved, szívem gyorsabban ver s az izgalom melyet akkor érzek átjárja egész testem.

Te vagy a mindenem. Te vagy ki írásra, festésre késztetsz. általad készülnek azok a művek melyekre én is csak ámultan nézek. Olyan dolgot hoztál ki belőlem, melyet még senki sem előtted. Mondhatni múzsám lettél, bár sajnos a fájdalom kényszerít.

Próbáltam már tompítani mással, többnyire fizikai fájdalommal. De beláttam hogy hatását csak várhattam.Sose jött csak jobbanfájt.

DEMOST. Most máshogy írtom ki eme fájdalamast kínt. A rím, a szín erre a gyógyír. Ezek képesek feledtetni velem, amit az idő belém égetett. Persze ez az érzés csak múlandó, hisz az érzés állandó. Az emlék örök.

Elvehet tőlem az élet téged, de az emlékeket sose adnám senkinek. Azok az enyémek maradnak, még akkor is mikor már csak hamvaim vannak. Az emlékek ott sem hagynak.:)

Szeretlek. és ez nem a megszokott közhely mely a mai világban már csak röhej. Nem. Ezt érzem és sose lesz szégyen. Felvállalom bármikor, hogy szívem s lelkem tiéd akármikor.

Wúúú na ez egy fantasztikus péntek szombat volt.:)

Nem tudpl írni róla, ezt át kell élni=D Kétszer is bealudni buszon és arra eszmélni hogy mindjárt le kell szállni. Hmmm..:) Nagyonnagyon élvezetes hétvége volt.

Foszforeszkáló csillagok:$

semmi szédítő magasság, semmi rémísztő mélység....

Wúúúwáwí. Jókedv. jah igen kb 10percig de akkoris. Érezzétek az újdonság varázsát... JÓKEDV. Kacagok már a fájdalmon. Próbáltam a lelki fájdalmat elnyomni fizikaival de rájöttem hogy a fizikai tovább fáj. Itt van egy snickers csoki az asztalomon és nemtudom eldönteni hogy megegyem-e. [A poén hogy most ez a legnagyobb problémám:D]

Na közbe elkedztem enni a csokimat:D

Egyre több ember látogatja ezt az oldalt és ez mérhetetlen nagy boldogsággal tölt el:)

TALÁLKOZÁS

Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint hajnalidőn gerlice szava,
Felhangzott szüntelen.
A férfi nézte és ámulva szólt:
- Lám! Azelőtt ilyen szép sose volt, -
Én így nem ismerem!

Továbbment. S hogy talált egy szőke lányra,
Leült mellé és súgva magyarázta,
Hogy "mi a szerelem?"
Mikor füléhez hajlott mosolyogva,
Az asszony ránézett, féltőn, titokba:
- Igy sose bánt velem!

Nemrég, - szerelmük végső idejébe, -
Hogy együtt ültek, csendben, tépelődve
Magányos estvelen, - - -
Egyik se tudta még, hogy mi a gyásza, -
Akartak még, - s már nem tudtak egymásra
Rámosolyogni sem.

Reggel esőcseppek koppanására kelltem. Ismét egy esős nap. Kinek van kedve felkellni?! Már napok óta esik... Egyetlen egyszer élveztem az esőt...Amikor sírva sétáltam haza a buszmegállóból. Akkor egyszer... Akkor is csak azért, mert annyira jellemezte a hangulatomat.

Sötét ruha. Sötét kedv. Csak az angol órai kacagások feledtetik velem ezt a szörnyűséget. :) Jókedv van. Boldogság.

FÁRADT EMBEREK

Van egy leány, - csak a mesébe él, -
Mondják, - nem is különb a többinél.
Elszállt fölötte édes, röpke mult,
Siratni vágyott, - kacagni tanult...
Ám akik szánakozni jobb szeretnek,
Sehogysem tetszik a jó embereknek,
Fürkészik arcát reggel, - látni vágynak
Könnyek nyomát, virrasztott éjszakákat,
S a vigalomba ha elfárad estve,
Föléhajolnak az álmára lesve,
Összesúgnak a bölcs, jó nénikék:
"- Hajh, a régit, - most is szereti még!"

S van egy ember. Mesevilágba jár,
Nagy álmodó, de jobb százannyinál,
Szemébe néz csak, - aztán mitse kérdez,
Kézenfogja és nem nyul a szívéhez,
Elmúlt szerelmet sohsem emleget,
Kímélve, félve kerül egy nevet,
- Nagynéha kérdi meg: - "Nyugodt egészen?
Hisz tudtam én: meg fog gyógyulni szépen, -
Hisz mondtam én, hogy el fog múlni, lássa,
A beteges, az ideges varázsa, -
Rámfigyel? Ő rá gondol? Úgy-e nem?!"
- Súgja a lány: - "A régit szeretem!"

Igazából nem sok ember szemében vagyok én egy érző emberi lény. Vannak emberek akiket nem érdekel, hogy esetleg átmentek rajtam érzelmileg. Képesek ezen túllépni. De miért?

Nemtudom:/ Naív vagyok mint már írtam egy párszor és nem tudok haragudni... Ezaz én nagy bajom. hogy képtelen vagyok haragudni.

Szerelmebn is megmutatkozik ez. Nem érdekel hogy folyton megaláz, ugyan úgy szeretem:/ Várok rá, míg rá nem jön hogy ő is szeret. Nem tudom nem szeretni. Túlteng bennem az agapé:/ Pedig régen mennyire nem hittem benne, sőt fel voltam háborodva hogy miaz hogy mi részekre bontjuk a szerelmet. Hát mostmár látom hogy részekre lehet bonatni, és hogy ha az egyik hiányzik, a kapcsolat halálra van ítélve.

Néha úgy érzem magam mint egy kiskutya. Megyek utána... Hatalmas szemekkel nézek rá és várom hogy megsimogasson, megdicsérjen, játszon velem. Ha meglátom akarva akaratlanul megindul bennem egy ösztön, hogy felkeltsem a figyelmét magamra. Ha rosszat csinálok elsunnyogok majd addig megyek utána és szinte már könyörgk simogatásáért, amig meg nem bocsájt.Ahogy a kutyának, nekem is csak az a szűk köröm van, akik foglalkoznak velem, akikre rá vagyok utalva. Ennek a szűk körnek kiemelkedő tagja Máté. És ha ő nem foglalkozik velem, akkor abba beletudok pusztulni, mert nem tudom megérteni miért, hiszen én csak jót akartam. Sose tudnék neki ártani. Még ha néha fájdalmat, nehézséget is okozok/okoztam neki, nem direkt volt. csak én ilyen szeleburdi vagyok. Én néha ígmutatom ki a szeretetem.

Szeretnék visszemenni az időben... vissza arra a pontra amikor megdicsértem a karján lévő rajzot...Amikor először beszéletm vele életemben.... Oda akarok visszamenni. Újra élni azt a pillanatot és onnantól kezdve az összes többit...

Persze, újra beleszeretnék, hiszen a varázsa még hatna rám... de már nem hagynám hogy ennyire megtörjön. Nem bántanám meg azt aki szeretett és kitartanék amelett akit én szeretek mai napig mindennél jobban, igen kitartanék Máté mellett... Mégha fájna, akkor is inkább befognám a számat, mert tudom hogy milyen, tudom hogy nem azért csinálná hogy bántson hanem csak szimplán ilyen a ternészete....Annyira tudnám... Annyira befognám... De erre nincs esélyem... Hiszen ez csak egy álom... csak egy álom ami soha nem fog valóra vállni.

Icipicivel reaálisabb, a 3. próbálkozás. Kb olyan szinten van mint az időutazás... de fizikailag legalább nem lehetetlen. Viszont ő nem fog mégegyszer esélyt adni nekem.Megmondta, MINDENNEK vége... Nincs több esély, mi már többet nem leszünk együtt. Ezekkel a szavakkal pedig véglg darabokra törte a már amúgy is megsebzett szívet.

Átsírtam éjszakákat miatta, sőt most is sírok, amikor ezt írom, de muszáj erősnek lenni.

"De ha sírsz akkor a lelked minden érzést elfed
És kiadja így magából az összegyűjtött terhet
Ezért örülj annak ha sírsz, mert boldog lesz a sírod
Mert eltűnik a bánat, ha minden nap kisírod"

"I: bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor"

(Arthur Rimbaud)