Csak átmeneti állapot a szomorúság ugye? Rá fog jönni hogy engem szeret? Újra úgy fog rám nézni mint régen?*.* ÓÓh kérlek legyen a válasz mindenre igen, és életemben újra a vidámság lesz jelen. Csak jönne már ez a perc. Csak jönne már. Oly rágóta várok már rá.
Nem fog már sokáig fájni. Már csak egy picit kell kibírni. Még egy pici és végleg legyőz, vagy a boldogság újra eljő. Az idő dönt és Ő. Rajtuk múlik mi lesz a vége. Csak döntsék már el végre.
CSak várom az ítéletet,mi lehet végleg kivégezhet. De nem bánom ha ezzel őt boldognak látom. Szerelmem sosem múlik el.Majd a síron túlról jön újra el. Könnyes szemmel nézek majd rád. S megsúgom, örökké vigyázok rád.
SOse fogom hagyni ho bárki bántson, nincs joga ahhoz senkinek sem a világon. Én tudom hogy te nem érdemelsz rosszat, csak szép, becéző szókat.s bár te sokat ártottál, én mégis csak köszönöm hogy bántottál. Ha nem lett volna, még mindig a naív kislány írna.
A kislány meghalt. Belehalt az első könnycsepbe, melyet érted ejtett félelmébe. Mikor még csak rosszul néztél, ő azthitte a itt a vég. Pedig hol volt az még attól, nem tudott még a holnapról. Nemtudta hogy lehet ennél rosszabb, s azthitte hogy már csak boldogabb lehet. Pedig nem. Visszasírom még azokat az estéket, mikor még te kérted hogy nézzem el, mikor még te hivtál hogy: Szeretsz-e? MIkor még fontos volt a könnycsepp, mely mára márcsak közhely... Visszasírom még, ó de még mennyire, hiszen akkor még enyém voltál s én tied. Akkor még sütött az a napocska mely mára már csak sötét holdacska, mely éjszaka előbújik és mindenkit elszomorít.
Nehéz ezt mondani, de megtanultam szenvedni. ÉS igen, másnak tán ez a gond nem is gond de nekem nincs nagyobb fájdalmom. Hiányzik egy darab, mit többet senki be nem ragaszt. Csak ő képes erre, senki más. És várok rá én, bármeddig már.
