most már utál is.

Elértem hogy még mélyebbre ásson a szívében. Utál mert elmondtam az érzéseim és azt hogy nem bírok már élni. Utál mert feladom és tudja hogy ha közvetve is, de Ő az oka.És nem azért mert szakított. Hanem azért mert nem bír adni egy esélyt hanem csökönyösen nemet mond. Esélyem sincs már arra hogy boldog legyek, hiszen folyamatsoan úgy érzem hogy én vagyok a rossz aki minden elbaszott és ezzel a gondolattal kell élnem. 17évesen. 17évesen kaptam egy ekkora nagy pofont és igen előttem az élet. De mit ér azaz élet amit úgy kell élni hogy utálod önmagad? Ráadásul nem mondhatom többet Neki hogy Szeretlek. Nem csókolhatom meg. Nem ölelhetem át. Régen utáltam ha csak szimplán aludni akart. nemtudom élvezni sem értékelni. most fél karomat odaadnám hogy Vele aludhassak vagy csak szimplán vmit csinálhassak Vele. Bármimet odaadnám érte. Hiszen számomra Ő a minden. az életem. Az életem értelme. És eltelhet akárhány nap, hét, hónap vagy akár hét Ő örökre a szívembe marad. Soha nem fogom azt mondani hogy : Nem szeretlek. És megigérem örökre várni fogok Rád. Szeretem. Szeretlek.