mikor senki nincs ki fogja a kezed
vagy hogy letörölje könnyed.
Mikor csak ülsz egyedül
s csak nézel tétlenül.
Mi történhetett?
Miért veszett el minden ilyen hirtelen?
Minden mi egykor életben tartott
mára már csak emléképet hagyott.
Nincs már nevetés, kacagás, vidámság,
nincs más, csak a szomorkodás.
A sírás lett a barátom, a szerelmem.
Ki ott van mindig mellettem.
Próbálhatod elvenni tőlem,
nem adom hisz ő már a részem.
Sírok ha fáj
Sírok ha bánt
Sírok hisz nem tudok mást.
Te nevess csak,
neked sose fáj.
Nem is akarom hogy lásd.
hogy lásd milyen ez az érzés
Mikor csak a magány van ki megért.
Nem tudja senki milyen ez
mikor olvassa a szenvedéseket.
csak akkor fogja igazán érteni
mikor az ő szivét tépik.
De nem kívánpm én ezt senkinek.
Ne tudja meg senki milyen ez.
