Nincs már kedvem semmihez. Elszállt az a maradék kis erőm is. Hazajövök és komolyan mondom az életkedvem még az addiginál is kevesebbre csökken. Behuppanok a gép elé és bambulok. Semmi értelmem nincs. Vagyis biztos van de mostanában már nem tudom hogy mi.
Mit kezdjek magammal? csak Neki élek... Ő hajt. ő mozgat. ő a remény és valójában ő Minden. Igazából hülyén hangzik, de lefekvés előtt mindig arra gondolok hogy ha felkelek láthatom:) És ettől tudok elaludni. Hihetetlen amit iránta érzek. Ő a tökéletes.
Holnap jön a Nagy Utazás. Jaj alig várom. 3 óra... reggel 7kor indulás... Wáwáwáwáwáwáwá ráadásul női gondokkal bajlódok:) Hmmm milyen jó nekem. Nincs kedvem semmihez. Legszivesebben egész álló nap az Ő karjai közt fetrengenék és aludnék és gyönyörködnék benne. Óóó számomra ez a tökéletes nap. Szeretem Őt. Szeretem Őt. Szeretem Őt.
