júl
4

hajnali kettő.

| Szerző: pocokcicca | 2:47 am

Érdekes hogy most jönnek ki belőlem az érzelmek.Sok olyan dolog van amiről nem merek és nem szabad irnon pedig szivesen megtenném de tudom ho nem.

Érdekes dolog amit S. Réka írt, hogy mindig szívből cselekedjünk. Én próbáltam és iszonyatosan nagyot koppantam. Mostmár ésszel vagyok benne. Mostmár ésszel döntök és hátha nem rontom el. de sztem elfogom. Vagyis nemtudom. Nem tudok már smemit. Fekszek és agyalok. Az elmult pár hónap felkavart. Rengeteg dolog történt velem és még fel kell fognom hogy mi ki miért és hogyan. El kell fogadnom a rosszat és élveznem kell a jót. Továbbkell lépni a multon és élni a jelent és tervezni a jövőt.

Fel kell állni. Ha a földön vagy még inkább eltaposnak. Felállok hogy észrevegyétek hogy énis élek. Itt vagyok köztetek. Megmutatom, hogy én igenis több vagyok.Megmutatom hogy ki mit vesztett és ki mit nyert. És ez nem csak a szerelemre vonatkozik. Vonatkozik ez éép ugy a barátságra is.Elegem van abból hogy midnkei a megtört szerencsétlen idiótát látja aki folyton szenved meg sír. NEM elegem van.Nem tetszik ez a szerep. Én egy vidám mosolygós "cuki" kislány vagyok aki igenis imád élni. Aki igenis nevet kacag bohóckodik.Nemmondom hogy ez gyors lesz. Nemmondom ho már holnaptól az leszek. De iganis megvan a szándék. Igenis el van döntve. A cél megvan. Meg kell valósítani. EZ most a feladat. Borzalmasan nehéz ugy élni hogy kapaszkodnod kell mindenbe ami egy icipicit is feljebb tudna emelni. Néha olyna lépéseket kell tennem azért hogy ebből a gödörből kimásszak, amiket nem ért meg sneki. Ami rosszank és gonosznak tünik én mégis tudom hogy szükség van rá. mErt csak igy jutok előre. És ahhoz hogy én ujra a régi legyek cska előre kell menni. Ha kell rossz döntésekethozzni,mert az adott pillanatban az egy plusz lépés. Később amikor már fejjebb leszek ráérek azon gondolkodni hogy az menniyre volt rossz vagy helytelen. Most valahogy nemérdekel. próbálok élni. életben maradni. Fenntartani az aktuális állapotot, mely szerint élek és virulok. Most ez nagyon zavaros tudom de negyed három mult. nem tudok vmi logikusan fogalamzni. Csak ömlesztek. Igazából aztsem tudom mit akarok ezzel.mi értelme van annka hogy én ezt ide irom? Smemi. HIszen én tudom hogy mit akarok. Másnka nincs köze hozzá, akkor miért irom le?:S

Hmm nemtudom:S Talán azért mert reménykedek abbanhogy vki aki végigolvassa a történetem tanul belőle. Hátha ő már óvatosabb lesz és nem követi el azokat a hibákat amiket én. Bár monjduk ahhoz ho vki fejlődjön és előrébb haladjon az életben, kellenke a hibák, melyeket mi magunk követünk el, ahhoz hogy megtanuljuk a leckét. Nekem is el kellett követnem a hibákat. Nekem is kellet áldozatokat hoznom. Nekem is kellet ártanom olyan embereknek akik mellettem álltak, ahhoz ho megtanuljam pl hogy menniyt ér ha szeretnek. Kellett az áldozat ahhoz hogy én most itt legyek. A KAPCSOLATBAN is az összes hibát meg kellet csinálni ahhoz hogy rájöjjek hogy mégis mit hogyan kell. Ezekután nem fogom elkövetni.  Most mondanám hogy Máté is egy hiba volt de nem. Nagyon sok mindent tanultam belőle és még tanulni is fogok. Hiszen mint márirtam attól hogymost mással vagyok és attól hogy majd 10 év mulva egy másik embertől lesz gyerekem, az emlékek megmaradnak. Ez nem azt jelenti ho mást nem szeretek. Ez csupán azt, hogy ő örökre részem marad,mégha csak emlékben is. De szerintem az elsővel mindkei ígyvan, hogy persze szereti azt akivel együtt van de az emlék sosem fog kitörlődni.  Érdekes és mégis Unalmas. Szomorú és mégis Vidám. Bonyolult de mégis Egyszerű. Kezdem ugyérezni hogy növök felfele. Persze lelkileg. Hiszen még itt vagyok. Még nem dobtam el magamtól az életet. Kiállom a próbákat és próbálom keresni a kiutat.

Viszont nem tetszik ez a világ. A felnőttek világát ugy jellemzeném hogy egy sötétszürke szoba, ahol modern butorok vannka és soksok ember de mindneki egy-egy üvegpavilonban. Mindenki mégis Senki nem  lenne veled. Egyedül lennél de mégsem. hiszen ottvannka de nem kérhetsz segitséget, mert nem tudsz nem hallanka meg. Mindneki magával van elfoglalva, a saját életével. Te nem számitasz, hiszen nem vagy benne az ő üvegébe. Ott csak ő van senkimás. Magadra vagy utalva. Egyedül kell talpon maradnod. Ez a felnőttség. Ebbekell beleszoknom. Még nem állok rá készen teljesen.Még meg kell tanulnom pár dolgot. De már nem vagyokmessze tőle. Már nem sok kell hátra. Ott vagyok a küszöbb egyik oldalán. Csak lépések kérdése az egész:) 

De meglehet állni ezen a küszöbön? Meglehet azt tenni hogy senem felnőtt, se nem gyerek?:O:) Én megpróbálom. Hátha sikerül. Miért ne sikerülne.  Hisz ügyes vagyok:) Kezdek felállni. Csak vissza ne essek. Még egy esés és ott maradok. Nem lesz erőm vissza felállni. Ezért nagyon kell vigyázni.

A bejegyzés trackback címe:

https://pocokcica.blog.hu/api/trackback/id/tr742128126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása