közkívánatra:)

Folytatom ezt a szörnyűséget, csak neked, te elvont művészlélek:) Igen, erőt adtál vagyis hogy mondjam te hoztad ki belőlem ezt a bizonyítási kényszert, hogy már csak azért is.

11kor felkelek.fetrengek. bekapcsolom a tv-t.persze semmi érdekes nem megy. Leülök netezni. Megnézem a szokásos IWIW-MYVIP dolgokat. Most meg gondolkodok. Vajon mit kéne most csinálni? Tanulni? Áh minek. Jól állok. Feküdni? Unalmas... Így maradok a netnél és az olvasásnál:) Milyen kultúrális lény vagyok... Beszélni kéne Vele(L) de ő most tanul nem zavarom. Majd este:) Nem tudom mit kezdjek magammal. Amikor élni sinsc időm annyi mindent eszembe jut hogy kéne csinálni de most ho itt az alkalom, a lehetőség. Egyszerűen semmi nem jutb az eszembe. Itt van a festés. Iszonyat régen festettem. Talán akkor ültem le igazán komolyan amikor szakitott velem. Ezt használtam arra hogy eltereljem a gondolataimat. És be kell látni, életem legjobb képei születtek. Egyik azóta is kint van Portugáliába a többi meg itt van nálam és nagy becsben vannak tartva:) Nem nagyon segítettek lelkileg. Ugyanúgy megmaradtak bennem a szép emlékek. A legrosszabb időszak az volt, amikor elkezdődött az iskola. Amikor már mindennap láttam. Iszonyatos votl de még midnig nem a leges legrosszabb. Az az volt, amikor megláttam azzal a lánnyal akivel akkor együtt volt. Wáááá. Sose fogom elfelejteni azt amikor megláttam. Mind1 nem is akarok emlékezni rá. Szrörnyű volt. Vigasztal az, hogy visszajött. Rájött hogy engem szeret. Ennél több nem kell:)  Érdekes. Akárhányszor írok valahogy mindig Ő is belekerül.Őszintén szólva, minden gondolatomba benne van:$:)

Na de most megyek. Keresek vmi iszonyatosan izgalmas elfoglaltságot. Vagy csak szimplán lefekszek és nézek ki a fejemből=)

A szörnyűség most befejeződik. De majd folyt. köv.